Halcsik Antal 1938. március 31-én született Peszéradacson, szülei mezőgazdaságból éltek. Közgazdasági technikumi tanulmányait Kecskeméten végezte, majd Verpeléten teljesítette 3 éves katonai szolgálatát. 1962-ben jelentkezett VB-titkári állásra, ezzel az elhatározással: „Nekem előképzettségem és gyakorlatom nincs a közigazgatási munkában, de úgy érzem, hogy megfelelő tanfolyam illetve iskola elvégzése után képes lennék ennek a funkciónak a betöltésére. Szeretném ennek az eléggé elmaradott Kunadacsnak a jobblétéért, felépítéséért és kulturális fejlődéséért képességeimnek a maximálisát adni. 1962. január 24. „
Ilyen motivációval vágott neki a közigazgatásban végzett munkának, 1976-ig titkárként, majd 1994-ig tanácselnökként,1998-ig polgármesterként. Ez idő alatt Kunadacs közel 600 tanyából és 5 majorságból álló tanyavilága községgé formálódott. Az első telek kimérését is ő végezte. Az utcák kialakítása, szilárd burkolattal történő lefedése, járdásítások is az ő munkájára emlékeztetnek. A rendszerváltozás után a faluban nem kellett egy utca nevét sem megváltoztatni. Bevezették a vezetékes vizet, földgázt, telefonhálózatot, kábeltévét. Felépült az iskola, óvoda, a Szent István Római Katolikus Templom, a Sportcsarnok, sportpálya. A Csikó-kert a majálisoknak és más ünnepeknek adott helyet. Megépült a Kunadacs-Szabadszállást összekötő út és a tanyavillamosítás is az ő nevéhez kötődik. A település megnyerte a Nemdohányzó település címet 1988-ban, majd a környezetvédelem területén is sikeresen pályáztak, hiszen a Szebb, emberibb környezetért versenyen a falu 3. helyezést ért el. Sokat tett a lakosság helybeni foglalkoztatásának megoldásáért. Bács-Kiskun megyében a településfejlesztési versenyeket 10 alkalommal nyerte meg Kunadacs. Fontos volt számára a sport, és hogy a katonai sikereit ezzel is összekapcsolja, a Magyar Honvédelmi Szövetség klubját több évtizeden keresztül vezette, az összetett honvédelmi versenyekről trófeákkal tértek haza, sőt volt olyan versenyzője is, aki országos válogatottként még Európa bajnokságra is kijutott (Zrínyi László és Kőrözsi Ferenc). Ugyanúgy fontos volt számára a másokhoz való odafordulás, ameddig egészsége engedte véradóként is segített másokon, de önkéntes volt árvíznél, tűzoltásnál.
„Itt születettem, ismerem a falu apraja-nagyját, minden gondját és baját. A nehéz időkben az itt élők érdekeit helyeztem előtérbe, és ehhez jó partnereket találtam minden időben.”-nyilatkozta nyugdíjas korában.
